Sziasztok!
Eredetileg azt gondoltam, hogy a következő bejegyzésem a Vaják: Tűzkeresztség c. könyvről fog szólni, de mivel még nem értem a mű végére, másrészt mivel ebédszünetekben mostanság egy nagyszerű és nem mellesleg ingyenes appal ütöm el az időt, ezért most inkább erről a játékról fogok írni nektek. Ez az alkalmazás pedig nem más, mint az Angry Birds: Epic nevezetű játékprogram. (A játékot okostelefonon vittem végig, a cikk is ez alapján készült.)
Madarat tolláról
Az Angry Birds nevű toronyrombolós játék 2009 végén debütált, hamar hatalmas sikert érve el: a népek zabálták a röpködő madárbombákat és a dülöngélő zöld malacokat. A fejlesztők, hogy ne fáradjon ki az aranytojást tojó tyúkjuk, hamar egy egész franchise-t építettek a produktum köré, és számos kiegészítőt, kísérőprogramot dobtak piacra az Angry Birds logó alatt. A legtöbb a szokásos toronybombázós csúzlis játékvonalat követte, voltak azonban érdekes újítások is pl. a malacos autós Bad Piggies. Ja igen, és ilyen volt az Epic is.
A játék az első pár percben szépen kézenfogva vezet minket és bemutatja az alapkoncepciót: madaraink ezúttal különböző fantasy maskarába bújtatott malacokkal néznek farkasszemet. A játék maga körökre osztott: először mindig a birdök csapata, azután pedig a malacok jönnek, így megy ez körönként, amíg az egyik csapat összes tagja ki nem hullik. Mindegyik madarunk kétféle akció közül választhat: az egyik az ellent célozza és támadást jelent, a másik a csapat valamely tagjára irányul, és védelmet, gyógyítást, buffot stb. szóval valami támogatást aktivál. Ugyanez érvényes a malacok saját lépéseire is, azt pedig, hogy melyik malac mit is csinálhat, azt azok megböködésével tudjuk előhozni és elolvasni.
Egyszerű, nem igaz? Nos, koránt sem az: madaraink különböző kasztok közül választhatnak, mindegyik kaszt más támadást és tápolást kínál. Azt, hogy melyik kasztot kívánjuk a madarunknak adni, azt a megfelelő fejfedő kiválasztásával tehetjük meg. Itt van pl. Red, a dühös piros madár: ő eleinte rácsos páncélsisakban, lovagként harcol, azonban később megszerezhetjük neki a szamurájmaszkot, aranyló paladin sisakot stb. is akár, ezzel új kasztokat és így új képességeket nyitva meg neki. Na ezt szorozd meg hárommal, lévén a harcaink 95%-ában az öt elérhető madárkából hárommal alkotunk csapatot, és mindegyiknek a saját kasztjai közül választhatunk képességeket. Ez így már elég érdekesen hangzik, és bár a malacok eleinte gyengék, mint a harmat, a játék lassan de biztosan nehezedik, és középtájtól kezdve már alaposan ki kell gondolnunk, madaraink melyik kaszttal induljanak neki az ütközetnek.
Az egyes madarak kasztjai mindezeken túl hozzák a tipikus fantasy szerepjátékos elemeket: Red a nehézpáncélos "tank" vonalat erősíti, erős támadással és saját csapattagok védelmezésével (sebződés csökkentés). Chuck, a sárga kanári a varázsló kasztokat képviseli, támadásai több ellent is sebeznek, míg képességei pluszköröket, ellentámadást, vagy akár gyógyítást is adhatnak. Matilda a tyúk a healer kasztokat kapta meg, mind támadásai, mind tápolásai képesek gyógyítani, ami bizony gyakran elengedhetetlen a vészben. Bomb nevű pingvinünk a nehéztüzérséget, a kis kék madarak pedig a tolvaj, íjász kasztokat képviselik, afféle glass canonként kevés élettel de nagy sebzéssel és különböző erősítő képességekkel.
A csapat párosítások tehát végtelennek tűnnek, de szükségünk is lesz kipróbálgatni ezeket. Hiába tudjuk eleinte Reddel lovagként a fél térképen végighentelni magunkat, ha a dzsungel mélyén rátörő nindzsamalacok képesek minden nagysebzésű támadást kivédeni. Lovagias csapásaink ekkor hatástalanok maradnak, és bizony hamar lekaszabolnak minket, de semmi vész: ha ledobjuk a lovagi mezt és felöltjük a szamuráj hacukát, akkor sebzésünk már több, kisebb támadást fog eredményezni, amik így már egyenként gond nélkül betalálnak. Minden helyzetre van tehát megoldás, csak meg kell találni azt.
A fejfedők mellé kapunk továbbá vicces kinézetű fegyvereket, és pajzsféléket is, előbbiek a támadást, utóbbiak az életerőt tápolva. Ezekből százszámra tudunk gyűjteni, sőt, kovácsolni is a játék során, de szükségünk is lesz rájuk a harcban.
A sztori amúgy az Angry Birdsnél ismert vonalon halad: adva van 5 tojás, amit a disznókirály csatlósai meglovasítanak, és egyenként kell azokat visszaszereznünk, szétszórva egy nagy térképen. Küldetésünket az alávaló malackák próbálják akadályozni: a főgenya kancellár és a varázsló, és egyéb kalózos, páncélos, vagy akár kísértetforma seregeik. Pályáról pályára haladunk a térképen, bejárva, mezőket, erdőket, tengereket és jeges csúcsokat, ahol a malacok a környezethez illő maskarában fogadnak minket. Nagyon szimpatikus, hogy ilyen sokszínű helyszíneket és hozzájuk illő ellent vonultat fel a játék, bár a vége felé gyakran szívhatjuk a fogunkat...
A játék ugyanis elég nehézzé válik a végére, itt már jól meg kell komponálni az egyes ütközeteket. Kisebb gyerekek ezért hosszú távon nem biztos, hogy élvezni fogják a játékot, mert bizony néha ki kell számolni minden egyes lépést, különben garantált a kudarc.
Csak a szokásos tarhálás
Ahogy azt az okostelefonos játékalkalmazások során már megszoktuk, a játékban lehetőségünk van valódi pénzért erőforrásokat vásárolni. Erőforrásból nincs is hiány: van ezüsttallér, aranytallér, barátságkristály, mindegyik másra költhető el, határ a csillagos ég. Az aranypénz elköltése például elsősorban felszereléseket ad nekünk, amivel jelentős előnyre tehetünk szert a harcok során. Érdemes az ezüstpénzt is gyűjteni, mert bár sokáig nem nagyon tudjuk mire költeni, a játék végén viszont felfedezzük a hatalmas sas (Mighty Eagle) fészkét, ahol az ezüstöt beváltva szinte azonnal szintet léphetünk madarainkkal, így válva instant szupercsapattá.
Összességében tehát van mire költeni, de szerencsére a játék végigvihető a bankszámlánk megterhelése nélkül is. Külön öröm, hogy számos esetben van lehetőségünk egy-egy pluszküldetéssel egy kis potya zsebpénzt szerezni, amiket érdemes mindig kihasználni.
Az ellenségem ellensége...
A játék során azonban nem csak a virtuális disznókat van módunk gyepálni, de a játékosok egymás ellen is harcolhatnak az arénában madárkáikkal, pontosabban a többi játékos madarai ellen mehetünk, akiket szintén a gép fog irányítani. Majdnem pvp, de mégsem. A cél nem más, mint az ellenfél zászlójának lerombolása, az ellenséges madarakat ugyanis hiába ütjük ki, azok mindkét oldalon újraélednek egy idő után (persze a kapott pontszámot ezek a kiütések jelentősen megnövelik). Érdemes párbajozni tehát, mert egy valag pénzt nyerhetünk ennek során, a játék ugyanis különböző erősségű ligába sorol minket, amelyek közül minden héten győzteseket hirdet, és a hét végén a legtöbb pontot elérők nemcsak megkapják a beígért győzelmi summát, de az első három feljebb is lép a magasabb ligákba, ahol már erősebb játékosok vannak magasabb díjét versengve, és kezdődhet minden elölről.
És ami mindezt megzavarja
Jó dolog is az, hogy a játékban nem kell valódi pénzt felhasználni a játékélményért, de ennek azért megvan az ára is: a játék kicsit túl sokszor vetít nekünk reklám videókat. Alapjában véve az egész konstrukció elviselhető, főként, hogy a legtöbb reklám más játékokat promóz, ami jobb, mint pl. egy új konyhai kütyü kampányával kellene szembesülnünk folyton. Néha ingyen tárgyakat is szerezhetünk a csapatunknak, ha végignézünk egy reklámot az elejétől a végéig. Ja igen, mert egyébként pár másodperc után megszakíthatjuk azokat. Szerencsére.
Végszó
A játék összességében változatos, érdekes, a játékmenet dinamikus, kellően nehezedik, kellően kapjuk az új lehetőségeket, nem nagyon csömörlünk tehát bele. Mindig van valami újabb bónusz, megszerzünk egy újabb játékopciót, vagy újabb helyet, ahol mindenféle tápos dolgot találhatunk. A jelen ismertető is csak egy szűkös bemutatása volt annak a rengeteg minden apróságnak, amiket a játékba raktak a fejlesztők, de ha mindezeket leírnám, akkor még sokáig kéne pötyögnöm, ehelyett inkább arra biztatlak titeket: próbáljátok ki!
ferromágus