"Old habits die hard" - mondják angolul, ha egy szokás a régi időkből máig ránk ragadt. Nos, nekem is van ilyen szokásom, mégpedig, hogy időről időre szeretem ősöreg stratégiai játékokkal kikapcsolni magam. Azért persze azt is be kell látni, hogy ez nem is olyan nagy kihívás, már ami az ősöreg részét illeti a történetnek, lévén az RTS piac az utóbbi időkben igencsak döglődik, úgy is fogalmazhatnék, hogy a valósidejű stratégia műfaja messze túllendült egykori fénykorán. Apropó RTS (real-time strategy): ezek azok a játékok, amiben valós időben, tehát egymás után következő fordulók, körök híján, "élesben" kell nyersanyagot gyűjteni, bázist építeni, egységeket toborozni és lenyomni az ellent. Ismerős, igaz? Nos, e műfaj egyik leghíresebb darabját fogom ma górcső alá vetni, ez pedig nem más, mint a Warcraft 3 néven futó, ma is élvezhető klasszikus pc szoftver.
Mindenekelőtt érdemes pár szót magára a műfajra is fordítani, pontosabban arra, hogy egykori népszerűség dacára miért indult hanyatlásnak az RTS mint játékstílus? Nos a válasz igen egyszerű: a fejlesztők és kiadók az RTS-ben ma már nem látnak profitot, egyszerűen nem éri meg valósidejű stratégiába fektetni. Ennek egyik fő oka, hogy az új évezred második dekádjára a szórakoztató játékszoftverek piaca igencsak átalakult, hódítanak a konzolok, mellettük pedig a pc az ipar éllovasából megtűrt gyermek lett, akivel sokak szerint nem is érdemes önállóan foglalkozni. Persze a pc szegmens nem került a kukába, de tény, hogy az új programok döntő többsége konzolon is kiadásra kerül, mert egyszerűen így éri meg a leginkább, a különböző játékmasinák ugyanis sokkal nagyobb hasznot hoznak, mint a klasszikus számítógépes piac, ami a tabletek és más alternatív kütyük révén önmagában is egyre jobban szűkül. És itt következik az RTS nagy hibája: nem lehet konzolon játszani. Persze mondhatnánk, hogy ez még nem ok a bukásra, hiszen más műfaj is hasonló korlátokkal bír, mégsincsen gond velük pl. a Heroes sorozat is csak pc-re kerül kiadásra, ott van még akár a Total War is, és éppen most éli reneszánszát a cRPG műfaj. Nos, ez részben igaz is, nem lehet csupán a konzolokat hibáztatni az RTS hanyatlásáért, ebben bizony benne van az is, hogy maga a stílus is kiment a divatból. A világ felgyorsult, az ingerküszöb ma már igen magas, az RTS pedig nehezen fér bele ebbe a zubbonyba, lévén egy tisztességes RTS-ben negyed óra az is, hogy felállítsd az első használható harci alakulatot, maga a harc pedig akár órákig is eltarthat. Az sem túl szerencsés, hogy nincs lehetőség "induvidualizációra": egy ilyen játékban sokáig a nyersanyag és az egységek mennyisége volt kizárólag a döntő, ezek az egységek pedig feláldozhatóak, ami szintén nem túl szerencsés egy olyan korban, amikor imádunk hatalmas erejű, legyőzhetetlen hősöket imádni.
Na de lépjünk túl az RTS teteme feletti polemizáláson, és inkább térjünk át az egykor sikeres műfaj egyik (ha nem A) legnagyobb sikerére, nevezetesen a Warcraft sorozatra, annak is a harmadik részére.
A Warcraft 3: Reign of Chaost 2002-ben dobta piacra a híres-hírhedt Blizzard kiadó, amit persze annak idején hatalmas várakozás előzött meg. A kiadó a mai napig mesterien ért a marketinghez, amit a Warcraft 3 kapcsán is maxra járattak, így a játék úgy látott napvilágot, ahogy arról minden fejlesztő álmodik: a megjelenést óriási figyelem és nem mellesleg lelkesedés övezte.
Természetesen ez a lelkesedés nem csak a reklámnak köszönhető, hanem annak is, hogy a játék számos olyan újdonságot ígért és hozott is magával, amire akkoriban még nem volt példa. A Blizzard mindenekelőtt pazar felülnézetes 3D-be öltöztette Azeroth világát, ami főleg az RTS-ek kapcsán, de úgy általában a piacon is újdonságként hatott. Persze a népeknek ez tetszett is, és hogy ne tetszett volna, hiszen a mai napig élvezhető a játék kinézete, akkoriban pedig szenzációsan jónak számított. Azután itt van a felturbózott hős-rendszer, ami az RTS fentebb említett fogyatékosságát volt hivatott orvosolni, hiszen addig nem nagyon volt példa arra, hogy különleges képességekkel és egyedi kinézettel megáldott, mindenféle kacatokkal felszerelt hősöket állítsunk csatasorba, akik ráadásul szinteket is tudtak lépni, így kis taknyosból némi munkával epic pusztítóvá válhattunk velük. Ez egy kis lépés volt az akkor is népszerű szerepjáték műfaja felé, de egyben zseniális húzásnak is minősült: a Blizzard jó érzékkel fejlesztette fel a játékosok lehetőségeit, így a fő karakterek kiemelt, döntő szerephez jutottak, és mi magunk is jobban megszerethettük őket és velük együtt az egész játékot is. És ha már itt tartunk: fentieken túl a Warcraft 3 vitathatatlan érdeme a hangulat, a történetmesélés és a történet maga, melyet nagyszerű karakterek és monumentális események köré építettek fel.
A játék egy csata képeivel indul: emberek és orkok esnek egymásnak, miközben tüzes eső hullik alá az égből. Szerencsére ez csak egy vízió a jövőről, viszont az ide vezető események már mozgásba lendülnek. Az orkok bátor népének vezére, Thrall - bölcsen felismerve a baljós jeleket - nyugatra vezeti a zöldbőrűeket, az emberek vezetői azonban figyelmen kívül hagyják a közelgő végítéletről szóló jövendöléseket. Persze az embereknek is megvan a maguk baja: északon egy rettegett kór, a Scourge üti fel a fejét, és torzítja a királyság alattvalóit veszélyes élőholtakká. Arthas, a király fia és egyben felkent paladin indul útnak, hogy megfékezze ezt a rejtélyes kórt, de ekkor még nem is sejti, hogy az északi események mögött egy sötét akarat rejtőzik, aki éppen rá, és egész Azerothra feni a fogát...
Azeroth világában minden megvan, amit szeretünk egy jó történetben: a tragédiák és veszélyek között a bátorság, becsület, vagy éppen árulás és becsvágy formálja a főszereplők életét, akik maguk is változnak az események hatására. Mondhatnám, hogy nem akarom elspoilerezni a sztorit, de igazából ez annyira régi történet, hogy akkor még a "spoiler" szót nem is nagyon használtuk, de a poénokat akkor sem lövöm le, főleg úgy, hogy a Warcraft film jövő nyáron érkezik a mozikba. Az viszont biztos, hogy a játék a sztori miatt kifejezetten izgalmas élmény, és ez kell is ahhoz, hogy az RTS-ek monoton játékmenetén túllendüljünk a kampány során.
A játék egyébként a fenti újdonságok és mozgalmas sztori ellenére megmarad vérbeli RTS-nek: csapatunkkal aranyat és fát kell gyűjtenünk, eközben különböző épületeket húzhatunk fel, egyre erősebb és drágább egységeket legyártva, akikkel aztán harcba vonulhatunk. A nyersanyagok megszerezhető mennyisége egyébként a sereg számának növekedésével párhuzamosan egyre jobban csökken: 40 egység felett a 10 aranyból már csak 7 jut el a kincstárba, 70 felett pedig csak 4, ezért nem a legjobb ötlet ész nélkül gyártani az egységeket, úgy kell kiporciózni a legnagyobb ütőerőt, hogy a legkisebb anyagi veszteséget szenvedjük el, így az egyes egységekre és képességekre épülő taktikai megoldások is nagyobb jelentőséget kapnak.
A Warcraft 3 négy frakciót vonultat fel: az emberek és orkok korábbról ismert fajai mellett az élőholtak, illetve az éjelfek zászlaja alatt is harcba vonulhatunk. Az egyes fajok között jelentős eltérések vannak, ami szintén újdonság volt anno, és nem mellesleg eltérő taktikai megoldásokra adott lehetőséget. Például míg az élőholtak csak az általuk megrontott, fekete földre építkezhetnek, addig az aranybányákat megátkozva azokat gyorsan kisajátíthatják, így velük jóval hatékonyabban tudunk új bányákat kitermelni pl. az orkokhoz képest, akiknek külön bázis kell felhúzniuk minden bánya mellé. Azért az orkokat sem kell félteni, mert bár egységeik drágák, de a legerősebbek is egyben, a bázisuk védelmét pedig olcsó és hatékony őrposztokkal is meg tudják erősíteni. Az éjelfek az orkokhoz képest nem olyan erősek (már ami a fizikai, nyers erőt illeti), de különleges, élő fa/ent ősökként megidézett "épületeik" maguk is képesek a harcra, sőt, számos egységük válik éjszaka láthatatlanná ha mozdulatlan maradnak. Az egyes egységek és képességek egyébként alapvetően eltérnek a különböző fajoknál, és emiatt nem is lehet párhuzamba állítani őket, például míg az emberek a papjaik és paladin hősük révén könnyen folyamodhatnak gyógyító erőkhöz, addig az élőholt nekromanták az elesett egységekből varázsolhatnak csontvázharcosokat, így fordítva meg a csaták kimenetelét. Bár akkoriban sokan állították, hogy az élőholtak a legerősebb faj a négy közül, mások pedig az éjelfekre esküdtek, de az az igazság, hogy mindegyik fajjal megvan a lehetőség a győzelemre, a játékoson múlik minden.
A programban egyébként a játékmeneten túl is megvan minden, amit az ember kívánhat: a fordulatos kampány mellett egyedi játékot is játszhatunk egymás vagy a bivalyerős gép ellen, ehhez pedig számos térkép áll rendelkezésre. Sőt, ha megvan a hajlandóság hozzá, akkor mi magunk is összerakhatunk saját pályákat is, lévén a program mellé egy pályaszerkesztő is jár. A Reign of Chaos után ráadásul kiadtak még egy kiegészítőt is Frozen Throne néven, újabb kampányokkal és pályákkal, ami így együtt garantált szórakozást jelent akár hónapokig is.
A Blizzard piaci taktikájának része, hogy bár kevés névvel operál, de azokat nagyon tudatosan építi fel és használja ki, és e nevek közül a legnagyobb szelet kétség kívül a Warcrafté, amelynek harmadik része után indult el a Word of Warcraft, ami már több mint tíz éve uralja a multiplayeres világok piacát. Kár, hogy a kiadó az utóbbi években kevésbé tudja azt a megújulást hozni, amit annak idején a Warcraft 3 kapcsán képesek voltak megmutatni, és ma már inkább a régi nevek köré épült kultuszból próbálnak újabb bankjegyeket kinyerni, hiszen a WoW sem mai gyerek, a Diablo és a Starcraft új részei pedig ugyanúgy a régi recept szerint készültek el, amit lássuk be, nehezen lehet innovatív húzásnak tekinteni. Persze voltak próbálkozások, pl. a Hearthstone nevezetű kártyajátékuk, de ezek piacmeghatározó jelentősége még kérdéses. Mindenesetre a jó hír az, hogy a Warcraftból jövőre film készül, így bízhatunk benne, hogy a WoW sikerén túl Azeroth világa kap majd még további programokat és jelentősebb fejlesztést is, hiszen a Warhammer 40.000 dömping óta tudjuk, hogy egy jól kitalált világban rengeteg lehetőség van, amit én személy szerint (és még szerintem még sokan mások is) a Warcraft kapcsán nagyon szívesen látnék megvalósulni. A Blizzardnak tehát csak annyit üzenek innen a klaviatúra mögül: sose rosszabbat, mint a Warcraft 3! Egy szó mint száz: ezt a játékot annak idején bizony szépen összerakták, és ennek köszönhető, hogy én is bátran ajánlom azt nektek még most, 2015 végén is, akár kipróbálásra, akár újrajátszásra.
