Ha a fantasy irodalom legkiemelkedőbb alkotásairól van szó, akkor J. R. R. Tolkien művei egyszerűen megkerülhetetlenek. A második világháború idején és azt követően az Oxfordi Egyetem nyelvészprofesszora megalkotta Középföldét, ideértve e képzelt világ történelmét, nyelveit, fajait, isteneit, mítoszait, regéit és irodalmát. Tolkien olyan univerzumot épített fel, amely példát mutatott az elkövetkezendő korok íróinak, táptalajt adott és ad a mai napig a modern kor fantázia-szülte műveinek, és nem csak táptalajt, de - fia és irodalmi hagyatékának kezelője, Christopher Tolkien munkája révén - rengeteg olvasnivalót is a közönségnek.

Az ezredfordulón aztán Peter Jackson rendezésében, egy igényes és monumentális trilógia keretében a filmvászonra költözött Középfölde világa, így az addigi rajongókon túl több tízmillió ember vált A gyűrűk ura történetének részévé. Tolkien ha nem is a legnagyobb, de kétség kívül leghosszabb alkotása végül bekerült a mainstream köztudatba. Ezt a lehetőséget természetesen a játékpiac sem hagyhatta ki, megindult a gyűrűk ura dömping, a rajongók pedig hol jobban, hol kevésbé örülhettek ennek eredményének. Ennek a játékdömpingnek az egyik legjobb képviselője volt a The Battle for Middle Earth 2 (Harc Középföldéért 2; BFME2) nevű stratégia, amely az Electronic Arts gondozásában került kiadásra 2006-ban, és amelyről most is szó lesz.

A BFME 2 - ahogy a kis kettes is sejteti a név végén - nem előzmények nélküli játék, az első része azonos néven 2004-ben jelent meg, egy évvel a filmtrilógia utolsó részének premierjét követően. Hogy mégsem az első résszel foglalkozunk most, annak oka egyszerű: bár a BFME első epizódja egy jól összerakott kis program volt, de a második rész volt az, ami által már egy kiforrott, sokszínű, és a filmek mögött megbújó tolkieni világhoz jóval közelebb merészkedő játékot kaptunk.

Mert bilincs az egyetlen

A filmek révén mindenki ismeri Frodó és a gyűrű szövetségének történetét, pályafutásuk állomásait. Sajnos azonban a legtöbb, A gyűrűk urához kapcsolódó játék is e filmek sztorijának és képi világának alávetve, ezekhez már-már görcsösen ragaszkodva látott napvilágot: akár MMO, akár taktikai vagy akciójáték, legtöbbször a Frodóék által kitaposott ösvényen kellett járnunk, a vele is szembekerülő szörnyekkel kellett megküzdenünk, az ő csatáikat kellett újra megvívnunk, egyszóval a legtöbb játék nem mert kilépni a mozivászon árnyékából, és jobbára a film történéseit koppintotta le (tisztelet a nagyon kevés kivételnek pl. Shadow of Mordor). Ez - szemben a többi fantasy játékvilággal - nagy hátránya volt a LOTR franchise termékeinek, mert lássuk be, más cselekedeteit - legyenek azok bármilyen monumentálisak is - másolni unalmas, és sokan hiába vágytak arra, hogy Középfölde világát szabadon járhassák be, hogy megismerjék rejtett szegleteit. Pedig mennyi lehetőség van ebben a világban! Akár a mitikus harcok az istenek (valák) között, akár a harmadkori vagy azt megelőző csatákról, akár egyes fajok eredetéről van szó, számtalan olyan szegletét lehet felfedezni Tolkien munkásságának, amihez egy kreatív csapat sikerrel nyúlhatna.

Ebből a szempontból a BFME2 egy üde színfolt és bátor vállalás volt a készítők részéről: a játék története ugyan a gyűrűháború idején játszódik, de a filmben egyáltalán nem szereplő északi hadszíntér a játék történetének alapja. Külön öröm, hogy ehhez a készítők egyedi történetet is írtak, ami a filmből kimaradó, jobbára kitalált eseményeket meséli el, de mindezt a tolkieni történetekben jártasabbak számára ismerős helyszíneken teszi meg. Aki pedig legszívesebben a tűzbe vetné egész Középföldét úgy ahogy van, annak erre is lehetősége van szó szerint, hisz nem csak jófiúként, de a gonosz oldal vezetőjeként alakíthatjuk a világ sorsát, ha éppen úgy tartja kedvünk.

A játék nem csak egyedi kampánytörténettel, de hat választható fajjal is büszkélkedhet: a BFME első részének ember (Gondor, Rohan) és ork (Vasudvard, Mordor)  harcából kilépve a nyugati emberek egységes faja mellett immáron irányíthatjuk a tündék (elfek) és törpök seregét is, a gonosz oldalon pedig megjelentek a Ködhegység goblinjai is. Az egyes fajok számos hőst vonultatnak fel, és  örömmel fedezhetjük fel közöttük a filmekből kimaradó, de a tolkieni világból ismert szereplőket is, például megkapjuk Glorfindel, a legendás tünde harcos karakterét, akit a filmvászonról anno Aragorn kedvese, Arwen túrt ki. A játékbéli karakterek fő forrása egyébként elsősorban a Hobbit c. mese volt, így a történetben szerepet a goblinok vezére, de a szürke tündék bakacsin erdőben uralkodó királya, Thranduil is, vagy éppen a törp uralkodó, Dáin is. Ja és kapunk sárkányt is, ami minden esetben nettó királyság, most sincs ez másképp, még akkor is, ha egy combosabb íjászcsapat könnyen hazavághat minden további tűzlabdaszórást és más sárkánykodást.

A játékbéli hősök némi valutáért cserébe tehát csatlakozhatnak ügyünkhöz, így akár a 10-es szintet elérve egyre több és erősebb, csatákat eldöntő képességeiket is a rendelkezésünkre bocsátják. E képességek mellet azonban már csak az "érzés" és az olyan apró jelenetek miatt is megéri őket bevetni, mint mikor a vasudvardi pályán Szarumán kilép a fekete tornyából, az ott állomásozó több száz ork egyszerre üvölt fel üdvözlésképpen. Ezek az apró részletek nagyban fokozzák az élményt, és a fejlesztők szerencsére nem spórolták ki az ilyen apró de jópofa gesztusokat a játékból.

A játék további érdeme, hogy nemcsak a hősök, de az egyes fajok közkatonái és más egységei is elszakadtak a Gyűrűk ura filmek béklyóitól, és a filmbéli díszleteknek megfelelő egységek mellett a törpök várai, harcosai, vagy éppen a goblinok póklovasai és óriásai teljes mértékben egyedi megjelenést mutatnak. Bár tagadhatatlan tény, hogy azóta a Hobbit is megjelent filmen, azonban a BFME2 idején még csak hírben sem volt ez az újabb trilógia, így ezeket a karaktereket a fejlesztők maguk tették a játék részévé.

Összességében a jó kivitelezés mellett ezek az extra hangulati elemek kiemelik a BFME2 játékot a gyűrűk ura klónok ingoványából, és teszik valódi, egyedi, tolkieni élménnyé, a fejlesztők ebbéli bátorsága tehát egyértelműen a játék előnyére vált.

Nem rejtőzhetsz el...

A játékban a valósidejű stratégiák kapcsán jól bevált recept szerint kell dolgozni: nyersanyagot termelünk, amiből aztán épületeket húzunk fel, amik különböző egységeket tesznek elérhetővé nekünk. Jó hír, hogy a BFME első részéből ismert rögzített építkezőhelyek itt már nincsenek meg, oda cuccolunk, ahová csak akarunk, feltéve, hogy a terepviszonyok megfelelőek. A nyersanyagot itt egyedül a nem túl kreatívan elnevezett "nyersanyag" jelenti, amire a választott fajnak megfelelő külön termelő épület (farm, bánya stb.) révén tudunk szert tenni; ezeket viszont minél távolabb kell tennünk egymástól, különben ennek a termelés hatásfoka látja kárát. Az egységek gyártására szolgáló építmények mellett külön épület révén van lehetőség az egységeink fegyvereit és páncélzatát is javítani, ami hosszabb távon bizony szükséges beruházás lesz, ha nem akarjuk, hogy az ellen legyaluljon minket Középfölde színéről. A szabad építkezés ellenére a bázisunk központja továbbra is az erődünk marad, ahol a hősök és építők mellett erős fejlesztésekre, vagy akár bónusz lövegtornyokra és védőfalakra is beruházhatunk.

A játékban a cél értelemszerűen az ellen végleges megsemmisítése, ehhez pedig szintén értelemszerűen le kell győznünk annak seregeit is. A programban a sikeresen megvívott csatákért a győzelmi mámoron túl azonban más jutalom is jár: elpusztított ellenfeleink arányában pontokat kapunk, melyeket különböző, egyre erősebb varázslatokra válthatunk be, melyeket onnantól kezdve bizonyos időközönként szabadon felhasználhatunk. Ezek a varázslatok fajonként különbözőek, és míg a gonosz frakcióknál akár a Balrogot vagy egy ősi sárkányt is megidézhetünk, a jó oldalon az élőholtak serege, óriás sasok vagy akár hatalmas földrengés is segítségünkre lehet, ami egy-egy élesebb helyzetben bizony nagyon kapóra jön.

A játék egyik különleges újítása éppen a Gyűrűk Ura történetéből ered, ugyanis minden pályán ott kószál, vagy inkább bujkál Gollam, akit ha sikerül felfedeznünk és elkapnunk, akkor nem mást, mint magát az Egy Gyűrűt szerezhetjük meg. Ilyenkor nincs más dolgunk, mint hogy a gyűrűvel azonnal visszatekerjünk az erődünkhöz. Ha ez sikerül, akkor gonoszként magát Szauront, jóként pedig a felturbózott Galadrielt kapjuk meg, feltéve, hogy az ennek fejébe fizetendő tetemes összeget ki tudjuk csengetni, és kivárjuk az elkészüléshez szükséges még több időt. Ezek az ultimate karakterek aztán szétzúznak mindent, ami előttük van, így ha ránk mosolyog a szerencse, akkor legyőzhetetlenek lehetünk általuk. Ha viszont neadjisten az ellen szerezné meg a gyűrűt, akkor tökölés helyett azonnal érdemes lecsapni az azt hordozó egységre, a gyűrűhordozót ugyanis a gép egy bazinagy gyűrű ikonnal jelzi nekünk, bárhol legyen is az. Ha a hordozót mégsem sikerül levadászni, és az ellen már a várába vitte a gyűrűt, akkor nincs más választás, le kell rombolnunk azt, hogy megszerezzük a becses ékszert. Megjegyzem, ekkor már felesleges a gyűrű begyűjtése miatt csuklózni, hiszen ha a főépületet le tudjuk rombolni akkor már a győzelmünk is szinte garantált, ennek egyedül több ellenfél esetén lehet jelentősége. Összességében ez a gyűrűs opció nagyon jól ki lett találva, egy baj van csak vele, mégpedig, hogy az egész konstrukció lassú. Az igazi vérre menő csaták általában már eldőlnek azelőtt, hogy a gyűrűs projektet végig tudnánk vinni, viszont talán nem is akkora baj ez a lassúság, hiszen ha a gyűrű gyors győzelmet jelentene, mindenki erre hajtana, és akkor az a játék egyéb részeit fojtaná meg.

Végül a szokásos RTS vonal mellett a játékban lehetőségünk van nagyot álmodni: egy külön taktikai játékmód révén egész Középföldét is megkapjuk, ahol a világtérkép tartományokra felosztott területeit kell seregeinkkel elfoglalni, ezáltal lehetőségünk van az egész gyűrűháborút lejátszani - és megnyerni. Ha ismerős a Rizikó (Risk) társasjáték, akkor itt sem fog meglepetés érni, bár az egyes csatáknál a játék visszavált RTS-be, ami egy idő után egyszerűen monotonná válik. Persze ezeket a csatákat rábízhatjuk a gép kalkulátorára is, de akkor bizony számítsunk rá, hogy a nélkülünk zajló csatában olyan veszteségeket is elszenvedünk, amiket fantasztikus képességeink kamatoztatása és becses időnk rááldozása révén elkerülhettünk volna.

Én hősöm

Ha már stratégiai, taktikai játékelemek vannak a játékban, miért ne legyenek egyedi hősök is? - gondolhatták valószínűleg a fejlesztők, merthogy a BFME2-be ilyet is pakoltak. Sajnos azonban a jó ötlet megvalósításához szükséges lelkesedés elfogyhatott útközben, mert a kivitelezés már nem lett túl alapos. Bár hősünk faját megválaszthatjuk, kinézetét a legkevésbé sem tudjuk egyedivé tenni, csak a megadott pár sablonból szemezgethetünk, hovatovább a ráaggatható gúnyák is fájóan limitáltak. Aki tehát a szerepjátékok karaktergenerálási szintjét várná, az nagyot fog csalódni, aki egyedire szeretné karakterét csinálni, annak be kell érnie a jó névválasztással. Az egyetlen, amivel mindezek ellenére lehet még valamit kezdeni, az a képességek elosztása, ebben van némi mozgásterünk, és e képességek miatt a saját hősök még hasznosak is lehetnek, ha már kicsit sablonosak is. Annak idején reméltem, hogy utóbb majd felfejlesztik a játék ezen részét is, de még a később kiadott kiegészítő sem hozott változást e téren.

Mindent összevetve bár a játék karaktergenerálási része szegényes, de szerencsére nem ez a fő eleme a programnak, így ha meghozzuk a szükséges kompromisszumokat, akkor az általunk kreált hősöknek is hasznát vehetjük a csatákban, vagy akár a taktikai térképen is.

Összegzés

A Harc Középföldéért második része egy egyszerű elemekből építkező, ugyanakkor sokrétű, sokszínű és hangulatos stratégiai játék, ami fel merte használni Középfölde világának kevésbé ismert elemeit és rejtett kincseit is, ezáltal kiemelkedik a The Lord of the Rings név alatt készült játékok sorából. Aki szeretné Tolkien birodalmát bejárni, szeretné alakítani a jó és gonosz erők harcát, vagy csak szeretne egy kicsit nosztalgiázni a Gyűrűk Urának nyomdokain járva, annak ez a játék nem fog csalódást okozni.

---