Úgy érzem, most jött el az ideje egy új könyvértékelésnek, melyhez egyik friss olvasmányomat szemeltem ki áldozatul a Star Wars univerzumból. Célkeresztben tehát a Sith Nagyurak (Lords of the Sith) c. regény, ami Paul S. Kemp tollából született, magyar nyelven pedig a Szukits Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Bevezetésként szükséges egy kicsit szétnéznünk a Star Wars háza táján, mert ott most igencsak pörögnek az események. Amióta George Lucas eladta a Star Wars jogait a rabszolgahajcsár Disneynek (ő mondta, nem én), azóta gőzerővel fut a franchise szekere, nincs szűkölködés új Star Wars termékekben. A leglátványosabb fellendülés persze a filmek terén látszik: alig futott ki a hetedik rész, Az ébredő Erő a mozikból, máris nyakunkon az újabb filmelőzetes, decemberben pedig jön a Rogue One, azaz Zsivány Egyes szép magyar fordításban.
És ez még csak a kezdet, ha hihetünk az előrejelzéseknek, innentől kezdve egyik év sem fog elmúlni újabb Star Wars film nélkül. Persze az más kérdés, hogy ennek örüljünk-e vagy sem, a mennyiség könnyen megy a minőség rovására, félő, hogy ez most sem lesz végül másképp.
De most nem is a filmekről - és azok értékéről - kell szót ejteni, hanem sokkal inkább a Star Wars "háttérvilágáról", azaz a számolhatatlan könyvekről, játékokról, képregényekről, mindarról, amik kiegészítik a filmek nettó két órás narratíváját, és ami a háttérben szépen csendben szintén látványos felfutásnak indult. A Rogue One esete is mutatja, hogy a Disney nagyon okosan nem csak az eredeti filmtrilógia továbbélésében gondolkodik, hanem bátran nyúl a Lucas-korszak eseményeihez is, és ahhoz is kíván kísérőtörténeteket gyártatni. Teszi ezt nem csak a filmvásznon, de az írott termékek esetében is: ennek egyértelmű bizonyítéka a Sith Nagyurak is. Lássuk, érdemes-e ezt a regényt a kezünkbe vennünk.
Én személy szerint kifejezetten haragudtam a Disneyre, mikor bejelentették, hogy a jogok megszerzésével sztornózzák az addigi teljes expanded universe-t. Menjenek a francba: ezzel a Disney lényegében törölte a gyerekkoromban rongyossá olvasott összes Star Wars történetet is, amiknek egyébként a mai napig helye van a könyvespolcomon. Nem örültem, de nem volt mit tenni, a halálos ítélet jogerős volt, és kb. leszarták, ki mit gondol róla.
Utólag, egy-másfél év távlatából látom, hogy ez a döntés nem egyszeri szeszély, hanem egy nagyon is tudatos, eltervezett folyamat kezdete volt, hiszen a Disney nem csak a filmek piacát, de a könyvekét is erősen felpörgette; úgy tűnik, hogy egy új expanded universe kezd kibontakozni a régi helyén. Ez abból a szempontból mindenképpen üdvözítő fejlemény, hogy az utóbbi időben a Star Wars könyvpiac igencsak leült, legalábbis nekem nagyon az volt az érzésem, hogy elapadtak az újabb és újabb történetek, úgy kellett vadászni egy-egy újabb regényt. Na nem így most, mert az utóbbi időben a könyvesboltokban külön SW szekció alakult, még a Battlefront c. játékszoftverhez is kilöktek egy történetet azonos címen, úgyhogy tényleg minden Star Wars bizbaszról van most már regény, előzménytörténet, kísérősztori, csak győzzük olvasni.
Az új Star Wars dömpingnek a gyermeke a Sith nagyurak is, egy tisztes iromány 340 oldal hosszan, ami Darth Vaderrel és Mesterével a Ryloth bolygónál megesett kalandokat meséli el. A sztori Vader átállását és a Galaktikus Birodalom létrejöttét követő időben játszódik, a harmadik és negyedik film között: szervezett lázadás még nincsen, Vader pedig mint friss főgonosz éppen csak építgeti sötét renoméját.
A történet két, fokozatosan egyesülő szálon fut: az egyik Vader és az Uralkodó egymáshoz való viszonyát, hűség és becsvágy kérdéseit boncolgatja, a másik pedig egy kalandtörténetet vonultat fel a Ryloth bolygóról, ahol az őslakos és megszállt twi'lek nép egyik - felkelőket tömörítő - csoportja több, sikeres szabotázsakciót hajt végre a Birodalom ellen. Ebbe a kalandtörténetbe fokozatosan belesodródik a két Sith Nagyúr is, akiknek a környéken akad dolguk, és így persze hamar a twi'lek ellenállók célkeresztjébe kerülnek, akik a két főfejes likvidálásával közvetve a Birodalom megbuktatását tűzik ki célul.
A sztori egyik fele Vader szemszögéből zajlik: az író megpróbálja bemutatni, hogy a frissen felkent Sith tanítványban milyen érzelmek kavarognak: düh és elnyomott bűntudat, hatalomvágy és kétely, amit kísért a múlt árnyéka is. Vader szemszögéből az Uralkodó a történetben kívülálló marad: a vén trottyos fejébe nem látunk bele, csak Vaderen keresztül érezzük a mester nyugtalanító figyelmét, és azt, hogy szokása szerint Darth Sidious mindig többet tud, mint amennyit saját tanítványa orrára köt.
Ez a vonulata a regénynek bennem felemás érzéseket keltett: egyrészről jó volt betekintést nyerni a fekete páncél mögé, és jó húzás volt Vadert megtenni az egyik főszereplőnek, de ugyanakkor a két Nagyúr kapcsolatának dinamikáját kicsit elnagyoltnak éreztem, amiből hiányzott a fejlődés is. A mester és tanítvány viszonya végig azonos szinten marad, a Vaderben meglévő kis ellenállás a mesterével szemben is ad hoc módon jelentkezett és igen haloványan volt képes érvényesülni. Az író próbált ebben valami eredetit felcsillantani, de úgy érzem hogy leginkább beletört a bicskája ebbe a próbálkozásba. Mentségére legyen mondva, nem is lehetett könnyű: Vader és az Uralkodó viszonya a filmekben is elég markánsan jelenik meg, ebben újat felmutatni nem egyszerű vállalás.
Ami viszont vitathatatlanul nagy érdeme a könyvnek az az, hogy veszettül izgalmas: amikor ugyanis nem Vader gondolatait kell böngésznünk, akkor egy összeesküvéssel, árulással, hősiességgel és Erővel gazdagon átitatott kalandtörténetet kapunk, aminek csak egy vetülete a Sith párossal történő események. Ez az aspektusa a regénynek meglepően jól sikerült, alig tudtam letenni a könyvet. Az író ügyesen vezeti fel az egyes csoportok motivációit: a twi'lek ellenállókkal hamar szimpatizálni lehet, miközben a Birodalom rideg gépezete kíméletlenül dolgozik, ugyanakkor egyes tisztek elhajlásai és hibái láttán minden jóérzésű birodalmi-szimpatizáns Vader vasmarka után kiált. A mester-tanítvány kettősön kívül állóknak Vader és Sidious az aduász: személyüket akkora félelem, tisztelet, mítosz övezi, ami szinte minden fejezetben visszaköszön és folyamatosan jelen van. Ez a félelem és tisztelet az, ami a Star Wars főgonoszokat egykor nagyszerűvé tette, és ezt az érzést Kemp is nagyszerűen visszaadja.
Összességében a sztori fordulatai, hangulata annyira jól el lettek találva, hogy még azt a kevés következetlenséget is meg lehet bocsátani a regénynek, amit egyébként elkövet; mert az tény, hogy ilyen következetlenségek néhol vannak a sztoriban. Itt konkrétan Sidiousra gondolok, aki néha a legkevésbé sem tűnt méltónak a filmekben megismert uralkodó-képnek, inkább tűnt egy kedélyes nagypapának, akinek egy kis vasárnapi kirándulásra szottyan kedve, persze lehet, hogy csak én várok a karaktertől nagyobb fokú introvertált gonoszságot. A másik ilyen túlzó momentum az Erő használata: Vader néha olyan mutatványokat mutat be a sztori során, ami nekem egy kicsit soknak tűnt a karaktertől. Egyik sem menthetetlen vagy indokolhatatlan hiba, de én néha egy kicsit kizökkentem a sztoriból ezek miatt. A történet tehát nem tökéletes, de ez nem von le a meglévő értékeiből, és összességében kellemes csalódás volt a könyv, ami nekem megérte az árát.
Ha tehát már ki vagy éhezve egy jó Star Wars regényre, rajongsz Vaderért és a Sötét Oldalért, vagy éppen twi'lek fan vagy, esetleg kíváncsi vagy a Birodalom kezdeti időszakának eseményeire, vagy csak kell egy kellemes, izgalmas, nem túl nehéz olvasmány esténként, a Sith Nagyurak garantáltan jó választás, érdemes elolvasni.
