Nyári pihenőmről visszatérve elsőként egy olyan regényről szeretnék írni nektek, ami első ránézésre bevallom nem ígért túl sokat, elolvasva mégis kellemes csalódást jelentett. Dmitry Glukhovsky Metró 2033 néven kiadott könyvéről lesz tehát szó, ami az író szülőföldjén is igen hamar népszerű lett, majd átlépve az orosz határt a könyv a nemzetközi porondon is jelentős sikereket ért el, olyannyira, hogy a történetet később pc játékra is adaptálták. Mindez egyébként nem a véletlen műve, a Metró 2033 ugyanis egy izgalmas könyv, amit valóban érdemes elolvasni, feltéve, hogy lázba hoznak minket a posztapokaliptikus történetek, a föld alatti sötét, szűkös helyek, és nincs ellenünkre egy kis feszültség sem.

Spoilermentes kritika

Mivel egyik kedvenc pc játékom a mai napig is a Blizzard üstjében főzött Warcraft 3, és mivel egy időben én is bejártam a World of Warcraft virtuális világát, nem volt kérdéses, hogy meg fogom nézni a mozifilmet is. A magam részéről ha fogadnom kellett volna, arra tettem volna, hogy a film ütős lesz: adva van egy hosszú évekig fejlesztett egyedi univerzum, saját - ősidőktől eredő - történettel, látványos helyszínekkel, kipróbált rajongótáborral és egy olyan fejlesztőcsapattal, akik nagyon értenek a CGI-hez. Még akkor is így gondoltam, ha a számítógépes játékadaptációk általában nem szoktak jól sikerülni, mert sok más címmel ellentétben a Warcraft sorozatnak kifejezetten erős, narratív története van, amit számtalan könyv és képregény tesz teljessé, így ez esetben bőven volt miből építkezni. Azt hittem nem lehet itt gond.

Most így a filmes élmény után nem mondom, hogy elvesztettem volna a fogadást, de azt sem mondom, hogy nem számítottam többre. A Warcraft egy látványos, élvezhető film, és könnyen hozza azt a szintet, amit manapság a blockbusterektől elvárhatunk, de a játékok által kiépített erős hangulatból – a kinézeten kívül - a film csak keveset tudott igazán visszaadni.

A Games Workshop, a Warhammer univerzum jogainak tulajdonosa az utóbbi időben nem ült a babérjain, hanem ehelyett folyamatos támadás alatt tartotta a gamerek pénztárcáját és szabadidejét - őszinte megelégedésünkre, teszem gyorsan hozzá. Legyen szó akár tabletről, akár pc-ről, társasról, konzolról stb. a Warhammer utánpótlás zavartalanul szakad ránk. Szerencsére a mennyiség ebben az esetben legtöbbször valódi minőséggel is párosul, így nyugodtan költhetünk Warhammeres cuccokra, azok általában megérik a pénzüket.

E játékdömping apropóján legutóbb éppen a Warhammer Fantasy vonalon kiadott Vermintide c. multiplayer akciójátékról írtam, a mostani cikk pedig a Tindalos Interative fejlesztőcsapat által jegyzett legújabb program kapcsán született, ami Battlefleet: Gothic Armada néven került nemrég a boltokba. Ez – ahogy a neve is sejteti – a Warhammer 40k világban játszódik, ami mindig is az erősebb ág volt a két Warhammer szett közül.

Ugye eddig sem volt titok, hogy a Total War sorozat legújabb seregterelős-taktikai játéka - mely számos rajongó titkos vágyát valóra váltva a Warhammer Fantasy világát választotta témájának - sem lesz mentes a manapság divatos hogyan-húzzuk-le-a-játékosokat trükköktől és kiadói fogásoktól...

Az új Trónok Harca évad kapcsán én sem tudom megállni, hogy ne írjak pár sort, ez az írás azonban rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy most elemezgetés, értékelés helyett csak a véleményemet fogom elmondani az új évadról, meg úgy az egész Game of Thrones őrületről. Ugyan miért van az, hogy elvakult rajongóként most már unottan nyitom meg az újabb és újabb spoileres elemzéseket a sorozat 6. évadjáról, és azon gondolkodom, érdemes-e rászánni az időt a következő részekre és a még hírből sem ismert újabb könyvre?

Gyarló gamerként vallom, hogy nincs is kellemesebb egy végigmelózott nap után, mint bevágódni a vas elé, és önfeledten zúzni egy-két órát egy pofa sör (vagy akár kakaó, ki mivel él) mellett. Na, a Vermintide pont erre született: a Warhammer Fantasy vonalról ismert Old World világában, egészen pontosan az Emberi Birodalom Ubersreik nevű városában elszabadult a pokol, miután az óriás humanoid patkányok, a Skavenek hordái törtek rá a gyanútlan lakosokra. Nincs mit tenni, a nehéz idők nagy tettekért kiáltanak, így ránk, illetve három másik játékostársunkra szakad a feladat, hogy felvegye a véres harcot a több ezer főt számláló patkánysereggel. Kb. erről szól a Vermintide, de valójában még sokkal, de sokkal többről is. Lássuk, miről is van szó!

Úgy érzem, most jött el az ideje egy új könyvértékelésnek, melyhez egyik friss olvasmányomat szemeltem ki áldozatul a Star Wars univerzumból. Célkeresztben tehát a Sith Nagyurak (Lords of the Sith) c. regény, ami Paul S. Kemp tollából született, magyar nyelven pedig a Szukits Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Bevezetésként szükséges egy kicsit szétnéznünk a Star Wars háza táján, mert ott most igencsak pörögnek az események. Amióta George Lucas eladta a Star Wars jogait a rabszolgahajcsár Disneynek (ő mondta, nem én), azóta gőzerővel fut a franchise szekere, nincs szűkölködés új Star Wars termékekben. A leglátványosabb fellendülés persze a filmek terén látszik: alig futott ki a hetedik rész, Az ébredő Erő a mozikból, máris nyakunkon az újabb filmelőzetes, decemberben pedig jön a Rogue One, azaz Zsivány Egyes szép magyar fordításban.

És ez még csak a kezdet, ha hihetünk az előrejelzéseknek, innentől kezdve egyik év sem fog elmúlni újabb Star Wars film nélkül. Persze az más kérdés, hogy ennek örüljünk-e vagy sem, a mennyiség könnyen megy a minőség rovására, félő, hogy ez most sem lesz végül másképp.

De most nem is a filmekről - és azok értékéről - kell szót ejteni, hanem sokkal inkább a Star Wars "háttérvilágáról", azaz a számolhatatlan könyvekről, játékokról, képregényekről, mindarról, amik kiegészítik a filmek nettó két órás narratíváját, és ami a háttérben szépen csendben szintén látványos felfutásnak indult. A Rogue One esete is mutatja, hogy a Disney nagyon okosan nem csak az eredeti filmtrilógia továbbélésében gondolkodik, hanem bátran nyúl a Lucas-korszak eseményeihez is, és ahhoz is kíván kísérőtörténeteket gyártatni. Teszi ezt nem csak a filmvásznon, de az írott termékek esetében is: ennek egyértelmű bizonyítéka a Sith Nagyurak is. Lássuk, érdemes-e ezt a regényt a kezünkbe vennünk.

Ha már korábban írtam az egyik legkellemesebb Gyűrűk Ura stratégiáról, hadd említsek meg nektek egy másik nagyszerű game-et is, ami szintén Tolkien világában játszódik, és szintén megérdemli a figyelmet. Aki pedig szereti a Total War sorozatot, az a soron következő (és éppen mostanában elcsúsztatott) rész, a Warhammeres csapatás előtt is belekóstolhat kicsit a TW sorozat és fantasy közös keresztmetszetébe: rajongói támogatás és fejlesztés révén már egy ideje Középföldén is megvívhatjuk az említett játéksorozatból ismert monumentális csatáinkat, hála egy igényes és élvezetes játéknak.

Emlékeztek még a régi időkben oly népszerű, úgynevezett interaktív kalandregényekre? Nem csoda, ha nem igazán: a '80-as, kora '90-es években népszerű lapozgatós történetek felett jócskán eljárt már az idő, és úgy tűnik, hogy az internet és okoskütyük korában az ilyen könyvecskékre nincs igény. Na ezt a helyzetet kavarja meg a Lifeline nevű, egyébként pofonegyszerű alkalmazás, ami visszahozza ezeknek a könyveknek az alapkoncepcióját, hangulatát, így az idősebb korosztálynak kellemes nosztalgiát, a fiatalabbaknak egy újszerű élményt kínál.

A több évig tartó, zárt ajtók mögött zajló előkészületek után idén júniusban érkezik a mozikba a világ legnépszerűbb MMO játékához kapcsolódó filmes előzménytörténet, a Warcraft: The Beginning.

Bár a mozifilmről még most sem tudni túl sokat, de a filmbéli szereplők listája, és a hozzájuk kapcsolódó Warcraft lore alapján azért sejteni lehet, mi is lesz a történet fő csapásiránya. A sztoritól függetlenül azonban a legnagyobb durranás a film kapcsán kétség kívül az lesz, hogy Azeroth (és Draenor) világa végre önálló életre kel a filmvásznon is, az első felhőtől kezdve az utolsó kavicsig.

A meglehetősen kevés infó és az egyetlen napvilágot látott trailer kapcsán egyesek örültek a filmnek, mások már előre borítékolják, hogy nézni is rossz lesz. A legütősebb tartalom, ami fellelhető a neten azonban nem más, mint egy képsorozat Aerial5zd keze nyomán, amiben a kemény két perces trailerből ki lettek mazsolázva a World of Warcraftból felismerhető helyszínek, mellépasszintva pedig láthatjuk azok megfelelőjét a játékból.

Azt az egyet azt hiszem nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a film látványára, legalábbis a helyszínek kidolgozottságára biztos nem lesz majd panasz...