Ha a fantasy irodalom legkiemelkedőbb alkotásairól van szó, akkor J. R. R. Tolkien művei egyszerűen megkerülhetetlenek. A második világháború idején és azt követően az Oxfordi Egyetem nyelvészprofesszora megalkotta Középföldét, ideértve e képzelt világ történelmét, nyelveit, fajait, isteneit, mítoszait, regéit és irodalmát. Tolkien olyan univerzumot épített fel, amely példát mutatott az elkövetkezendő korok íróinak, táptalajt adott és ad a mai napig a modern kor fantázia-szülte műveinek, és nem csak táptalajt, de - fia és irodalmi hagyatékának kezelője, Christopher Tolkien munkája révén - rengeteg olvasnivalót is a közönségnek.

Az ezredfordulón aztán Peter Jackson rendezésében, egy igényes és monumentális trilógia keretében a filmvászonra költözött Középfölde világa, így az addigi rajongókon túl több tízmillió ember vált A gyűrűk ura történetének részévé. Tolkien ha nem is a legnagyobb, de kétség kívül leghosszabb alkotása végül bekerült a mainstream köztudatba. Ezt a lehetőséget természetesen a játékpiac sem hagyhatta ki, megindult a gyűrűk ura dömping, a rajongók pedig hol jobban, hol kevésbé örülhettek ennek eredményének. Ennek a játékdömpingnek az egyik legjobb képviselője volt a The Battle for Middle Earth 2 (Harc Középföldéért 2; BFME2) nevű stratégia, amely az Electronic Arts gondozásában került kiadásra 2006-ban, és amelyről most is szó lesz.

Hasít az új Csillagok Háborúja, Magyarországon is már több százezren látták a filmet, és persze mindenkinek megvan a véleménye róla. Na nekik szól ez a kérdéssor, ami kifejezetten a történet egyes khm érdekes (ostoba) mozzanatára keresi a választ. Ezekre a válaszokra amúgy én is kíváncsi vagyok, de szerintem a legtöbbre nincs is normális magyarázat...

Aki viszont nem szeretne szembesülni a történet egyes részeivel, annak inkább a rövid egyperces kritikámat ajánlom, mert míg az kifejezetten kerüli a sztori részleteit, addig ez a kérdéssor nem csak kekeckedő, de teljes mértékben SPOILERES is. Én szóltam.

-- Az első benyomások SPOILERMENTESEN --

Végre-valahára látható a mozikban az új Star Wars, a minden idők legnépszerűbb sci-fi eposzának minden idők legerősebb filmes nyitását produkáló hetedik része, már ami a bevételt illeti. Végre-valahára én is beülhettem a vászon elé, hogy lássam a beígért csodát, amit mindenki annyira várt, köztük bizony én is.

Na de milyen a film? Jó, rossz, megéri megnézni? Erre adok rövid választ most, és bár hosszabban is tudnék írni J.J. Abrams legújabb művéről, de mivel még nagyon közel vagyunk a premierhez, és sok helyen bizony várólistás a film, ezért ígérem semmilyen spoilert nem köpök el, csupán az első benyomásaimat szeretném megosztani.

"Old habits die hard" - mondják angolul, ha egy szokás a régi időkből máig ránk ragadt. Nos, nekem is van ilyen szokásom, mégpedig, hogy időről időre szeretem ősöreg stratégiai játékokkal kikapcsolni magam. Azért persze azt is be kell látni, hogy ez nem is olyan nagy kihívás, már ami az ősöreg részét illeti a történetnek, lévén az RTS piac az utóbbi időkben igencsak döglődik, úgy is fogalmazhatnék, hogy a valósidejű stratégia műfaja messze túllendült egykori fénykorán. Apropó RTS (real-time strategy): ezek azok a játékok, amiben valós időben, tehát egymás után következő fordulók, körök híján, "élesben" kell nyersanyagot gyűjteni, bázist építeni, egységeket toborozni és lenyomni az ellent. Ismerős, igaz? Nos, e műfaj egyik leghíresebb darabját fogom ma górcső alá vetni, ez pedig nem más, mint a Warcraft 3 néven futó, ma is élvezhető klasszikus pc szoftver.

Kicsivel több, mint egy hónap múlva robban a mozikban a Star Wars legújabb része, Az ébredő erő, és az ennek köszönhető általános felfokozott hangulaton túl most már szinte mindenki azt találgatja, hová is tűnt Luke Skywalker. A kérdés némiképp jogos, mert hogy sem az új előzetesekben (az egyik kapcsán érzett csalódottságról itt írtam), sem a hivatalos plakáton nem tűnik fel az egykor ifjú Jedi lovag, J. J. Abrams pedig még jól rá is tett a rajongói találgatásokra egy lapáttal, miszerint mindez nem véletlen.

Mondjuk Abramsnak éppen kapóra jött ez a hiszti, hiszen az ő célja nyilván az, hogy minél többen nézzék meg a filmjét, ehhez pedig jól jön egy kis rejtély és talány a véghajrában, így persze nem fogja a titkot felfedni idő előtt, inkább csak táplálja a kétségeket. Ennek is köszönhető, hogy Luke hollétéről továbbra is csak rajongói találgatásokat ismerünk, ezekből azonban mostanra már számtalan verzió áll rendelkezésre. (Azért azt megjegyezném, hogy egy korábbi előzetesben egy műkezes köpenyes alak végigsimít R2-n, miközben Luke hangja beszél magáról és a családjáról, ami azért elég Luke-gyanús pillanat volt, de mindegy.)

A legvadabb ötletek ennek kapcsán egészen addig merészkednek, hogy azt állítják: a látszat ellenére Luke igenis rajta van a plakáton, benne van az előzetesekben, sokan hiszik ugyanis, hogy a fekete maszk mögött valójában nem más, mint a sötét oldalra tévedt ifj. Skywalker lapul, azaz Kylo Ren valójában Luke maga.

Luke Skywalker a sötét oldalra áttérve apja nyomdokaiba lép? Lehetséges lenne ez?

Aki olvasta már egyik-másik korábbi bejegyzésemet, az tudhatja, hogy lelkes sci-fi fogyasztó vagyok, ezen belül is egyik kedvenc hívószavam az

Alien.

Igen, a szinte mindenki által, akár csak hallomásból ismert Nyolcadik utas: a Halál, az első és eredeti Alien film Ridley Scottól, a Spielberg féle "s" nélkül, tisztán, pőrén. Itt nincsenek lőfegyverek, csatajelenetek, egymásnak feszülő seregek, csak hét űrhajós és valami, aminek nem kéne a hajójukon lennie.

Ez volt az a zseniális film 1979-ből, még a mozgókamerás (lásd Star Wars) űrjelenetek előtti korból, ami zárt tereivel, kopár és lerobbant környezetével, hétköznapi motivációkkal bíró szereplőivel és egy önálló, erős női főhőssel egy új korszakot indított a sci-fi horrorok történetében - több szempontból is.

Igen, én is megnéztem a videót, amitől nemrég felrobbant a net világos és sötét oldala is: a kevesebb, mint két hónap múlva debütáló Star Wars 7 legújabb előzetese olyan nyálcsorgató, olyan látványos, olyan hangulatos amilyen csak lehet. És éppen ez a baj: hiába tesz meg mindent ez a trailer, hogy elhitesse velünk, hogy minden rendben az új filmmel, sajnos ez a videó cseppet sem oszlatta el - sőt inkább megalapozta - a kétségeimet a The Force Awakens (Az ébredő erő) kapcsán.

Sevastopol űrállomás

SciMed torony, San Cristobal orvosi részleg, pszichiátriai osztály

2137 novembere

"Itt ragadtam, a Sevastopol űrállomáson, egy gigantikus űrkomplexum mélyén, a Seegson vállalat csodáján.

A "csodán", ami romba dőlt, amit a káosz és őrület ural, és ami most csak egy üres vázként lebeg a semmi közepén, tele hullákkal. Akárcsak egy gigantikus kripta. Tele hullákkal és velem. Velem, és még valami mással.

A napokban került a mozikba Ridley Scott új filmje, a The Martian (Mentőexpedíció) Matt Damon főszereplésével, és mivel mindenki ódákat zengett a filmről, magam is úgy döntöttem hogy beülök egy zacsi popcornnal a helyi vetítőbe, és bizony megnézem én is. Nos jelentem, ha ódákat zengeni most nem is fogok, de azért azt meg kell hagyni, hogy egyáltalán nem éreztem azt a bizonyos két és fél órát elvesztegetett időnek.

A sokak által minden idők legjobb RPG játékszoftverének titulált Witcher 3 kiadásával egyidejűleg, azaz idén nyáron érkezett meg a játék alapját képező könyvsorozat legújabb kötete is a könyvesboltok polcaira. A mű az elődökhöz hasonlóan a Playon kiadó gondozásában jelent meg, és a magyar fordításban a Vaják: Tűzkeresztség címet kapta.

Nagy rajongója lévén a lengyel Andrzej Sapkowski író által megteremtett „wiedzmin” történeteknek nem is voltam rest, hamar be is szereztem a legújabb regényt is, a kiolvasást követően pedig itt az idő, hogy értékeljük a Vaják sorozatot és annak legújabb, szám szerint az ötödik kötetét.