Életünk történései legtöbbször kiszámíthatóak, megtervezettek. Szeretjük, ha a dolgok a megszokott mederben folynak, ha tudjuk, hol a helyünk a mindennapokban, ha megvan a munkánk és a pihenésünk, ha körülvesz minket a család.
Néha azonban mindez nem elég, néha kalandokat kell keresnünk, mert ami van, az nem elég jó, mert úgy érezzük, hogy sivár körülöttünk minden. Valahol belül érezzük, hogy többre vagyunk hivatottak, mint amit a sors adott nekünk. Kiutat keresünk, változást, hogy beteljesítsük önmagunkat és jobbá tegyük az életünket.
De mi van akkor, ha kicsúszik a kezünkből az irányítás, ha megindul a lavina és elsodor az ár? Vajon akkor is belevágnánk az újba, az ismeretlenbe, ha tudnánk, hogy nincs visszaút? Ha egyetlen rossz döntés miatt nem láthatnánk többé a szeretteinket? Ha rájövünk, hogy amit elvállaltunk, abból nem szállhatunk ki soha, még akkor sem, ha az közben lassan megtör és megmérgez és hiába mondjuk, hogy senki sem szólt mivel is fog mindez járni? Ha olyan ígéretet tettünk, melyet megtartani soha nem fogunk tudni?
Mi van akkor, ha retúrjegyet veszel a világ végére de az a visszaútra mégsem érvényes, és otthagy a repülő? Ha olyan ajtón mész be, amit miután becsuksz, a kilincs a kezedben marad és nincs aki segítene?