Spoilermentes kritika
Mivel egyik kedvenc pc játékom a mai napig is a Blizzard üstjében főzött Warcraft 3, és mivel egy időben én is bejártam a World of Warcraft virtuális világát, nem volt kérdéses, hogy meg fogom nézni a mozifilmet is. A magam részéről ha fogadnom kellett volna, arra tettem volna, hogy a film ütős lesz: adva van egy hosszú évekig fejlesztett egyedi univerzum, saját - ősidőktől eredő - történettel, látványos helyszínekkel, kipróbált rajongótáborral és egy olyan fejlesztőcsapattal, akik nagyon értenek a CGI-hez. Még akkor is így gondoltam, ha a számítógépes játékadaptációk általában nem szoktak jól sikerülni, mert sok más címmel ellentétben a Warcraft sorozatnak kifejezetten erős, narratív története van, amit számtalan könyv és képregény tesz teljessé, így ez esetben bőven volt miből építkezni. Azt hittem nem lehet itt gond.
Most így a filmes élmény után nem mondom, hogy elvesztettem volna a fogadást, de azt sem mondom, hogy nem számítottam többre. A Warcraft egy látványos, élvezhető film, és könnyen hozza azt a szintet, amit manapság a blockbusterektől elvárhatunk, de a játékok által kiépített erős hangulatból – a kinézeten kívül - a film csak keveset tudott igazán visszaadni.
Sosem könnyű egy idegen műfaj sikereit a filmvászonra adaptálni, főleg, ha fantasyról van szó. Míg a könyvek, játékok történetmesélése terjengős, kényelmes, addig egy film versenyt fut az idővel: a jó dramaturgia, a percek, pillanatok ütős beosztása itt nélkülözhetetlen. Fontos az is, hogy egy mozivászonra szánt alkotásnál a hangulathoz már az elején be kell rúgni a motort: ha nem éled át, hogy ez most tényleg egy valódi történet, akkor a fantasy film nem több furán beöltözött szereplők idétlen ugrabugrálásánál.
A Warcraft emiatt pont az elején hibázik a legnagyobbat: szinte azonnal belecsöppenünk egy kiéleződő konfliktusba, ahol gombaként szaporodnak a főszereplők, aztán megindul az eksön, anélkül, hogy kicsit körülnézhettünk volna. Ha Warcraftról van szó, akkor sok mindenről lehet mesélni, és a készítők jól választották ki az indító fejezetet ebből a történetrengetegből, de sajnos nem ágyaztak meg neki megfelelően. Megjegyzem, a Gyűrűk Ura adaptáció hasonló kihívásokkal nézett anno szembe: Tolkien munkássága felfoghatatlan terjedelmű és mélységű, de éppen ezért a film elején rászántak egy bő tíz percet a játékidőből, hogy elmeséljék a gyűrűk keletkezését, régmúlt háborúkat, bemutassák az érintett fajokat, az Egy Gyűrű útját stb. Ez idő alatt sikerült mindenkinek kicsit akklimatizálódnia a történethez, aztán már indulhatott a szőrőslábú félszerzetek világjárása, hiszen az előzmények ismeretében tökéletesen értjük, milyen fontos a hobbitok bukdácsolása valójában.
A Warcraft elején is kellett volna egy vaskos felvezető szín, ami mesél az orkok eredetéről, társadalmáról, erkölcsi szabályairól és gondjairól, kellett volna pár snitt, ami bemutatta volna világuk pusztulását. Bejárhattuk volna Azerothot, megismerhettük volna népeit, és szintén hiányzott valamilyen utalás a mögöttes erőkre, amik az egész Warcraft univerzumot átszövik. Nagy szükség lett volna egy ilyen bevezetőre, ami keretbe foglalja az egész történetet, de ezt sajnos kispórolták a filmből, mert attól a pillanattól, hogy az egyik főszereplőt először megpillantjuk, a cselekmény könyörtelenül sodor minket előre.
Ez tehát a kezdeti hiba, és a film többi fogyatékossága is ebből fakad, a sztori ugyanis nagyon gyorsan és nagyon sokat akar elmesélni, emiatt kicsit darabos lett a végeredmény. Néha az volt az érzésem, hogy az egyes jeleneteket csak úgy egymás mellé pakolták, és nem éreztem, hogy ezek szerves egységet képező történetet alkotnának. Rengeteg fontos szereplő bukkan fel folyamatosan a film során, de a világban elfoglalt szerepük és valódi jelentőségük bemutatása is sietve, döcögősen zajlik, mindeközben már el is kezdődik a véget nem érő harc - aki nem jártas a Warcraft lore-ban, bizony kapkodhatja a fejét. A korai sietség és lendületes kezdés miatt ráadásul a sztori intenzitása a vége felé kicsit elpárolog, és 2 óra elteltével úgy érezzük, hogy a nagy volumenű lezárás mintha kimaradt volna az egészből.
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ez lesz a film fájó pontja, mert a blizzardos fiúk egyébként nagyon értenek az epic érzés megteremtéséhez és a drámához, igaz persze az is, hogy pár perces játékelőzetesek megkomponálása nem említhető egy lapon a filmkészítéssel, és erre most a Warcraft a legjobb bizonyíték.
Egy szó mint száz, a film dramaturgiáját nem sikerült kihegyezni, kár ezen bármit is szépíteni. Itt le is zárhatnánk a dolgot, de mégsem teszem, mert a bosszankodásom ellenére szerettem a Warcraftot, hiszen a film többi elemét nagyon sikerült eltalálnia a készítőknek.
A Warcraft látványa méltó a játékok világához. A CGI élethű, sok más moziélménnyel ellentétben itt természetesnek hat, az orkok robosztus teste és a mágia fényei elképesztően jól néznek ki. Azeroth is gyönyörű, a bennem élő warcraft-fan többször is felkiáltott örömében, mikor a játékból ismert elképesztő helyszínek megelevenedtek a vásznon, ugyanúgy hálás voltam a rajongóknak szóló kis easter eggekért is (murlock!). A karakterek bár sokan vannak, de alapvetően szerethetőek (vagy éppen utálhatóak), sokszínűek, és bár sokan szidják a filmben látott színészi teljesítményt, szerintem alapvetően ezzel is rendben volt minden, hiszen nem is volt nagy tér a komoly játéknak ennyi történés – és ennyi CGI - mellett.
Bár kicsit korábban szidtam az ügyetlen történetvezetést is, de emellett a film még bőven nézhető marad. A hozzám csatlakozó nézőtársaim egyáltalán nem ismerték a Warcraft világát, de egyöntetűen azt mondták, hogy tetszett nekik a film, szerették a sztorit is. Hogy ez egyedi dolog volt-e, nem tudom, én mindenesetre azt gondoltam volna, hogy az újoncoknak a sztori sokkal kevésbé lesz befogadható. Mindenesetre a pozitív visszajelzés valahol azért érdem: a Warcraft kapcsán a teljesen új nézőktől kezdve a megrögzött fanokig széles a spektrum, és ha a film összképe nem csak a rajongókat képes megszólítani, akkor végül is a Warcraft film elérheti a kimondatlan brandnépszerűsítő céljait is, és ez mindenképpen előrelépést jelentene Azeroth világának.
Összességében a Warcraft nem képes visszaadni a játékokból ismert mélységet, és nem fog katartikus élményt jelenteni senkinek, de attól még érdemes megnézni, mert ha nincsenek túlzó elvárásaink, akkor egy nyári szórakoztató mozizáshoz a film tökéletes alapanyag, a látvány pedig az egyik legjobb, amit az utóbbi időben láthattunk.
Végezetül érdemes egy kicsit a jövőbe tekintenünk. A magam részéről éppen a tiszta első élmény kedvéért nem nagyon követtem a filmkritikusok véleményét, de sajnos a kritikák néhol nagyon leírják a Warcraftot. Én ezzel szemben úgy látom, hogy ez a film volt a Blizzard tanulópénze, az ezzel járó hibákkal együtt, de mindemellett ez az alkotás egy pozitív folyamat kezdete is lehet, Azeroth világában pedig megvan az a történeti tőke, amit profi munkával hamar fel lehet futtatni. Én remélem emiatt, hogy bejön az alkotók számítása a jövőre nézve, és hogy a film is teljesíti majd a pénzügyi elvárásokat, mert mozis szuperhősökkel már Dunát lehet rekeszteni, de nagyon hiányzik egy új high fantasy blockbuster-sorozat a palettáról, amire a Warcraft sikeresen pályázhatna. Kérdés, hogy mit akarnak a készítők: ha a Blizzard komolyan meg akarja vetni a lábát a filmes piacon, akkor tovább lehet és tovább kell vinni az orkok és emberek örökös harcának bemutatását. Számomra a legnagyobb csalódás az lenne, hogy ha a Warcraft mozit az alkotók csak a nemsokára megjelenő World of Warcraft kiegészítő két órás promóvideójának tekintenék, és letennének arról a törekvésről, hogy a Warcraft brand a jövőben a filmes piacon önállóan is megállja a helyét, mert a mostani Warcraft mozi bár szórakoztató, de egyelőre nem több egy felejthető egynyári élménynél. Kár lenne érte, ha így is maradna.
képek forrása: www.warcraftmovie.com
