Gorion

Fapados kaland az űrben

2016. január 31. 01:26 - fm4gus

Terítéken a Lifeline c. sci-fi játékalkalmazás

Emlékeztek még a régi időkben oly népszerű, úgynevezett interaktív kalandregényekre? Nem csoda, ha nem igazán: a '80-as, kora '90-es években népszerű lapozgatós történetek felett jócskán eljárt már az idő, és úgy tűnik, hogy az internet és okoskütyük korában az ilyen könyvecskékre nincs igény. Na ezt a helyzetet kavarja meg a Lifeline nevű, egyébként pofonegyszerű alkalmazás, ami visszahozza ezeknek a könyveknek az alapkoncepcióját, hangulatát, így az idősebb korosztálynak kellemes nosztalgiát, a fiatalabbaknak egy újszerű élményt kínál.

001.jpg

Az interaktív regények működési elve egyszerű volt: elkezdtél olvasni egy történetet, amelynek szereplői különböző döntési helyzetekbe kerültek. Ekkor vettük át a gyeplőt mi, kedves olvasók: attól függően, hogy a felkínált lehetőségek alapján A), B) vagy C) stb. módon döntöttünk főhősünk további cselekedeteiről, a megadott oldalakra lapozhattunk a könyvben, ahol a sztori folytatódott. Döntéseink mentén így különböző végkimenetelek, mondjuk pl. egy fantasy történet esetében idő előtti elhalálozás vagy nem várt kincs lett a jussunk. Kellemes kis szórakozás volt ez, és az eziránti igény a ma fellelhető kis számú nyomtatott vagy online "könyvecskéken" túl is fennmaradt bizonyos értelemben, elég csak a manapság népszerű szerepjáték szoftverekre gondolnunk, ahol állandó elvárás, hogy legyen pár alternatív végkimenetelű helyzet, vagy legalább annak tűnő szituáció. A lineáris történetvezetés régóta nem nyerő, a gamerek nem szeretik, ha a fontos döntésekbe nincsen beleszólásuk.

A Lifeline nevű applikáció pontosan ezt, a régi könyvekből ismert játékélményt adja meg az arra vágyóknak, felesleges körítés nélkül, pontosan úgy, mintha egy lapozgatós történetet olvasnánk. Ebben a játékban - nem meglepő módon - csak olvasni kell, a grafika legördülő, angol nyelvű  text üzenetekben, a hang pedig pittyegésekben és némi sejtelmes háttérzajban merül ki. Ami a lényeg, az a sztori: egy, az űrben eltévedt üzenetet fogunk, a vonal másik végén pedig Taylor, egy űrturista egyetemista írogat nekünk, aki a Tau Ceti nevű csillag egy holdján űrrepülőgép-szerencsétlenséget szenvedett, és a roncs közelében, magányosan tért magához. Szegény srác eléggé kétségbe van esve, olyannyira, hogy nekünk kell döntenünk helyette szinte minden esetben. Kutassa át az űrrepülő romjait vagy induljon felfedezőútra? Hol töltse el az éjszakát? Útközben megálljon pihenni vagy sem?

Döntéseinknek természetesen itt is súlya lesz, ami végső soron a sztori végére is kihatással lehet (én jelenleg hatféle különböző végződést fedeztem fel, de biztos van még több is). Mindig két opció közül választhatunk, amit Taylor legtöbbször egyből elfogad, néha viszont megkérdőjelezi a választásunkat, ilyenkor áttérhetünk egy másik opcióra, vagy kitarthatunk döntésünk mellett. Miután lement egy ilyen párbeszéd, Taylor gyakran órákra is elnémulhat, hogy később újra bejelentkezzen. Ez a fajta várakozási kényszer realisztikusabbá teszi az egész játékmenetet, olyannyira, hogy a történet vége felé már alig várjuk, hogy Taylor ismét ránk írjon, mi van vele, mit lát, mit csinál éppen, és persze várjuk azt is, hogy újra dönthessünk helyette.

A sztoriról nem akarok sokat mondani, mert ez az egyetlen része a játéknak, ami miatt érdemes játszani vele, viszont ezért tényleg megéri kipróbálni, mert a történet jó. Van benne titokzatosság, egy kis thriller: a sztori során számtalan furcsa dolgot, olykor kicsit x-akták hangulatú észleléseket is "közvetít" Taylor az üzenetei révén, és kb. lövésünk sincs, melyik döntésnek mi lesz az eredménye, éppen ettől lesz izgi az egész. A történet a valós időben max 2-3 napig tart a szünetekkel együtt, ezt követően lehetőségünk van akár egyben újrajátszani az egészet, ennek során korábbi döntésinkhez is visszaléphetünk, hogy megváltoztassuk azokat. A játék hamar népszerű lett, így ha elnyerte tetszésünket a dolog, akár újabb sztorik végigjátszására is lehetőségünk van. Aki pedig okosórát is hord, annak lehetősége van összekapcsolni a játékot azzal is, így még interaktívabb élményben lehet része.

Summa summarum: az egy kaptafára születő játékalkalmazások között a Lifeline kellemes változatosságot kínál, mert bár régi recept alapján dolgozik, mégis új élményt és kellemes kikapcsolódást nyújt annak, aki puccos grafikai megoldások helyett beéri egy kis interaktív olvasgatással is.

002.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gorion.blog.hu/api/trackback/id/tr348302620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása