Gyarló gamerként vallom, hogy nincs is kellemesebb egy végigmelózott nap után, mint bevágódni a vas elé, és önfeledten zúzni egy-két órát egy pofa sör (vagy akár kakaó, ki mivel él) mellett. Na, a Vermintide pont erre született: a Warhammer Fantasy vonalról ismert Old World világában, egészen pontosan az Emberi Birodalom Ubersreik nevű városában elszabadult a pokol, miután az óriás humanoid patkányok, a Skavenek hordái törtek rá a gyanútlan lakosokra. Nincs mit tenni, a nehéz idők nagy tettekért kiáltanak, így ránk, illetve három másik játékostársunkra szakad a feladat, hogy felvegye a véres harcot a több ezer főt számláló patkánysereggel. Kb. erről szól a Vermintide, de valójában még sokkal, de sokkal többről is. Lássuk, miről is van szó!

A Warhammer: The End Times: Vermintide nem álmodott nagyot, de amit vállalt, azt maximálisan képes teljesíteni. A program lényegében a Left 4 Dead c. játékból ismert játékmenetet teszi magáévá: a játékosok négyfős csapatában vergődnek végig különböző pályákon, ahol ilyen-olyan küldetéseket kell végrehajtaniuk anélkül, hogy elpatkolnának. Mindeközben természetesen hullámokban, csapatokban, szervezetten vagy anélkül, de igazából állandóan tör ránk az ellen, amiket rövid úton el kell tennünk láb alól. Nem túl bonyolult recept, de a Vermintide mindezt fantasztikus Warhammer atmoszférába csomagolva, elképesztő látvány mellett, változatos harcrendszerrel megspékelve adja meg nekünk.

A játék a birodalmi Ubersreik városban játszódik, ami egyszerűen fantasztikusan néz ki. A házakról, terekről süt a Warhammerből ismert birodalmi stílus, amiben kb. német középkori és reneszánsz jegyek keverednek a vallásos buzgalom szimbólumaival (koponyákkal!) és viktoriánus korabeli technikai vívmányokkal. Nehéz pontosan leírni, hogy a Warhammer látvány pontosan miből építkezik, de aki valaha is találkozott már ezzel a világgal, az egyből ismerős környezetben fogja érezni magát.

Minden küldetés előtt egy kellemes kis csehóban ébredünk, ahol lehetőségünk van fegyvereket választani, fejleszteni, vagy éppen az asztalon heverő térképről kiválasztani a következő küldetést. Apropó fegyver: a patkányirtást a legváltozatosabb eszközökkel végezhetjük, hiányérzetünk biztos nem lesz. Mind közelharcra, mind távolsági támadásra van eszközünk, és minden sikeres küldetés után - egy kockadobálós rendszer révén - véletlenszerűen kisorsolt újabb felszereléshez jutunk hozzá, amiket aztán gyűjthetünk, fejleszthetünk vagy épp szétszedhetünk, hogy más fegyvereket erősítsünk meg vele. Itt is igaz, hogy aki mer az nyer: a nehezebb szintek abszolválásával alapvetően erősebb fegyverekhez jutunk, amik már különleges tulajdonsággal is felruházhatók, így pl. sikeres találat esetén gyógyulhatunk vagy akár fel is gyorsulhatunk. A fegyvermenedzselésen túl a csehó az a hely, ahol az egy csapatba kerülő hősök is gyülekeznek, akik a játék indításáig rendszerint módszeresen szétverik a kocsma berendezését, ha már nagyon unatkoznak...

A választható hősök egyediek, és méltóak egy fantasy hack'n'slash játékhoz. Lehetünk birodalmi katonával, tűzmágussal vagy boszorkányvadásszal, ezek mellett rendelkezésünkre áll még a törp harcos, illetve az elf íjász is. Bár a karakterek neme és kinézete rögzített, ettől eltekintve számos egyedi, a kasztukra jellemző fegyvereket használhatnak, és saját felszereléssel bírnak, ami más típusú karakterre nem ruházható át, azaz a boszorkányvadász szablyája sosem fog a törp kezébe kerülni. Mindez változatos taktikázást tesz lehetővé: míg pl. a törp a lassabb, de ütősebb nehézfegyvereket és mordályokat preferálja, addig az íjász duplapengéi és íja gyors és hatékony támadásokra alkalmasak. Különleges karakter a mágusnő is: egyedül ő bír a mágia erejével, ami kifogyhatatlan távolsági támadást tesz lehetővé, de vigyázat! A túlzott varázshasználat felszítja a mágia tüzeit, ami könnyen elemésztheti az óvatlan játékost... A választható karakterek tehát változatosak, jól kidolgozottak, sikerült a szereplők mögé stílust és egyedi vonásokat tenni, ráadásul a játék során a szereplők beszélnek is egymással, különféle beszólásokkal tarkítják a játékmenetet. A karakterrendszernek hála tehát mindenki meg tudja találni a neki legszimpatikusabb szereplőt, akit aztán kedvére fejleszthet és formálhat az általa preferált játékstílushoz igazítva.

A hősök, fegyverek, pálya kiválasztása után, illetve egy ütőképes csapat összerántását követően pedig megkezdődik a küldetés maga. A pályák a városon belül (és egy alkalommal azon kívül is) változatos helyszíneken játszódnak: kikötőben, farmon, temetőben, várfalon vagy éppen a föld alatti csatornákban. Mindegyik pályán egy bizonyos küldetést kell teljesítenünk, ami egy építmény lerombolása vagy éppen megvédése, nyersanyagok összegyűjtése, vagy akár egy kürt megfújása is lehet - ezek a tíz perces kalandtól akár a félórás vagy hosszabb menetekig is terjedhetnek. A dolog azonban nem egyszerű: minden pályán több száz, vagy több ezer Skaven ront ránk, így a harc mindvégig folyamatos. Itt kap nagy szerepet az, hogy csapatban vagyunk: legyünk bármennyire is tökös gyerekek, a csapatnak össze kell dolgoznia, különben a játékosok egyedül fognak elbukni.

Az ellenség igen változatos módon tör az életünkre: a szokásos patkánykatonákon túl rendre sikerül felverni egy-egy nagyobb hordát is, ekkor egyszerre több tucat, vagy akár száz rágcsáló tör ránk és próbál meg körülvenni minket. A szokásos ellenfeleken túl különféle speciális egységekkel is rendre összehoz minket a balszerencse: a gázmaszkos patkányok gránátokkal szórják meg a játékosokat, amelyek becsapódáskor mérgező és átláthatatlan gázfelhőt eresztenek magukból, míg a géppuskával felszerelt egységek távolról pécézik ki egyik-másik játékost, gyilkos golyózáport szórva a szerencsétlen csapattagra. Ilyenkor rövid úton fedezéket kell keresni, különben hamar vége a rohangálásnak. Külön veszélyforrás a rat ogre nevű behemót is, ami lényegében egy patkánybőrbe bújt, óriás méretű és bivalyerős szörnyeteg, amit igen nehéz legyőzni, miközben az rövid úton képes szétverni a csapatot. További bosszúságra adhat okot a orgyilkos patkány, ami ide-oda cikázva veti rá magát az egyik játékosra, akinek ilyen kor rövid úton segíteni kell, különben az orgyilkos halálra sebzi a földön fekvő, magatehetetlen hőst. A legundokabb ellen azonban a packmaster nevű sunyi dög: ez egy hosszú, fojtóhorgos bottal rohangáló rágcsáló, ami pillanatok alatt képes nyakon ragadni valamelyik játékost, és ilyenkor pár másodperc alatt el is húzza őt a csapat többi tagjától, szépen lassan megfojtva őt. Ez utóbbi kettő ellenfél, ha egyszer elkap minket, akkor a szerencsétlen helyzetünkből egyedül nem tudunk kivergődni, és a többi játékos segítsége nélkül rövid úton elesünk.Többször megesett már nálam is, hogy a packmaster esetében a csapat nem figyelt az elragadott társukra, és a fojtóhorgos dög végül szépen sorban sikeresen elkapta az összes csapattagot, ezzel vetve véget a további harcnak. Hiába maradunk ugyanis egyedüliként talpon, ha a bérgyilkos vagy a packmaster elkap minket, azonnal vége a bulinak: egyedül ugyanis nincs, aki megmentsen minket, így a vereség azonnal biztossá válik.

Szerencsére ha elfogy az életerőnk, még nem halunk egyből meg: egy ideig még a földön görnyedünk, mielőtt végleg kiszenvednénk. E kiszenvedés előtt azonban ha szerencsénk van, akkor valamelyik társunk még időben megsegít, és egy kis rutin hátlapogatás mellett újra csatlakozhatunk a csatához. Persze ekkor már dögrováson vagyunk: ha nem kapunk sürgősen orvosi ellátást, az élet végleg kiszáll a meggyötört testünkből. A játék egy játékos halálával nem áll meg, ha azonban mind a négy csapattag a földre kerül (vagy cselekvésképtelenné válik), akkor a küldetést a csapat végleg elbukta, lehet elölről kezdeni az egészet.

A pályákon igen limitált felszereléssel kell végigvonulnunk: a már említettek szerint van egy közelharci és távolsági fegyverünk, ezen túl egy helyünk van a gyógyító eszközöknek, illetve egy-egy hely marad az erőfokozó italoknak és bombáknak. Ha ez utóbbiakat elhasználjuk, akkor az újabb készletek felleléséig üres zsebekkel kell rohangálnunk, nem tudunk raktárazni. Szerencsére a pályákon rendre felbukkannak újabb készletek, illetve lőszer; ezekből érdemes minden adandó alkalommal feltankolni, ki tudja, mikor bukkan fel a következő ellátmány.

Ahogy fentebb írtam, a játék működése elsőre nem túl bonyolult, azonban hosszabb távon meglepően összetett, és igen jól működik, gyakran szó szerint beszippantva a játékost, hajnalig nyúló csatákat, és a "csak még egy pályát lenyomok" érzést kínálva. A játék legnagyobb erőssége értelemszerűen a csata és annak látványa: a ránk törő patkányokat ahol csak érjük, ütjük-vágjuk, eközben fejek hullanak, végtagok szakadnak le és gazdagon folyik a vér. Magam sem gondoltam volna, hogy az értelmetlen zúzás ekkora élmény lehet: egy-egy roham során az emberben felszabadul az adrenalin, és az ütések nyomán akár egy tucat Skaven is holtan eshet egyszerre össze, ami még a sokadik esetben is külön elégedettséggel töltheti el az arra fogékonyakat. A játék maga egyébként ösztönzi a versengést: minden csata végén változatos statisztikákat kapunk arról, hogy ki mennyire vagy mennyire nem volt eredményes a harc során, így a csapattagok amellett, hogy segítik egymást, próbálnak nagyot szakítani maguknak is.

A szerverek szerencsére igen jó arányban telítettek, biztosan megtaláljuk magunknak a kívánt pályához és nehézséghez a kellő humán erőforrást, és nem kell az egyébként igen buta automata játékosokkal bajlódnunk, amivel a hiányos csapatokat a gép feltölti. A kellő játékosforgalom egyébként is elengedhetetlen eleme egy kooperatív multiplayer játéknak, de a több, mint 500.000 eladott példány és a fejlesztők által beharangozott konzolos verzió a Vermintide esetében biztatónak tűnik a jövőre nézve is. A többi játékos hozzáállása egyébként változó: vannak nagyon segítőkész és összetartó csapattagok, de sajnos előfordul, hogy a csapat egyik-másik tagja a többiekkel nem törődve rohan végig a pályán, ami a rutintalanoknak és a pályát kevésbé ismerőknek nehézséget tud okozni, és egyébként sem fér össze egy kooperatív szellemű játék lényegével. Ha viszont saját ismerőseinkkel akarunk játszani, erre is lehetőség van, ekkor nem is kell ismeretlen arcokhoz igazodni.

Persze ennek a játéknak is megvannak a maga hibái, bár ezek többnyire magából az alapkoncepcióból származnak. Nagy hiányosság számomra, hogy a játékbeli tartalom igen szűkre lett szabva: hiába a számtalan fegyver és kiegészítő, ha ezeket csak alig több, mint egy tucat pályán tudjuk használni, és ezen nem sokat segítenek az utólag felbukkant dlc-k sem. Másik fájó hiány az ellenségek egysíkúsága: a Warhammer világban sokkal, de sokkal több gonosz lakozik, mint hogy csak és kizárólag Skavenekkel kelljen harcolnunk. Hiába szerepel a címben a sokat ígérő "End Times" kitétel, az Old World földjeit benépesítő démonokból, élőholtakból és más csúfságokból semmit nem kapunk. Nem lehet szó nélkül elmenni a bugok mellett sem: bár már nem friss a játék, de még mindig rendszeresen felbukkannak igen idegesítő bugok is, és itt nem a "beragad az ellen a fa mögé és nem tud kijönni onnan" típusú hibákról van szó, hanem pl. arról, hogy egyik-másik futam után a jutalmazási rendszer befagy, és hiába a sikeres küldetés, mégsem nem kapunk semmit. Nem gyakran, de ez sajnos nálam még mindig visszatérő hiba, és többször előfordult már, hogy egy kimaxolt, nehéz szinten teljesített pálya után omlott össze a rendszer, ahol nyilvánvaló, hogy kemény munkával kiérdemelt, nagy nyereményt buktam el értelmetlenül. Legfőbb ideje lenne már, hogy ezt a bugot végleg száműzzék a játékból, mert ez hosszabb távon a program élvezeti értékét is igencsak csorbítja.

Hibák tehát vannak, azonban ezeket összevetve az előnyökkel az összkép egyértelműen pozitív: a Vermintide egy nagyon jól összerakott, profi játék, ami hosszú órákra képes lekötni az embert, képes sikerélményt és kihívást nyújtani a játékosoknak. Teszi mindezt olyan látvány (és hangok) mellett, amire nem lehet rosszat mondani, ráadásul a Warhammer világában, aminek mostanság szerencsére ismét felfelé ível a csillaga. A játék Steamen elérhető és letölthető, az ára ráadásul kicsivel kevesebb is, mint amiben az új szoftvereket általában mérik, és időről-időre akciósan is elérhető. Ha tehát szereted a multiplayer akció játékokat, a szép fantasy környezetet, rajongsz a Warhammer látványért, vagy csak szeretnéd egy hatalmas bárddal irtani az ellent, akkor a Vermintide garantáltan jó választás.

(képek forrása: www.vermintide.com)